A test túlsavasodása a rák kialakulásának is előfeltétele és alapja.

Otto Wartburg professzor kétszeres Nobel-díjas professzor kutatásai, ezt tényt támasztották alá..
Kísérletei során 42 állatfajnál alakított ki rákos betegséget kizárólag azáltal, hogy lecsökkentette vérükben a pH-értéket, és megfosztotta a sejteket az oxigéntől. Észrevette, hogy már enyhe savtúlsúly is drasztikusan lecsökkenti a vérben az oxigénszintet. Kísérleteinekmásik másik tanulsága az volt, hogy a ráksejtek – a legtöbb baktériumhoz hasonlóan – oxigénszegény környezetben szeretnek élni. Valahányszor lecsökkentette 35%-kal az oxigén szintjét egy egészséges sejtben, az elrákosodott. Kiderítette, hogy az oxigén mennyiségének növekedése megakadályozza a rákos sejtek burjánzását, és végső soron – akárcsak a lúgos környezet – el is pusztítja őket.

Bár mindannyiunk testében jönnek létre rákos sejtek, többnyire naponta többször is, egy egészséges immunrendszer felismeri és eltávolítja az elfajzott sejteket. A rákos sejtek, csak a többnyire savak okozta immungyengeség esetén tudnak túlzott mértékben elszaporodni. Itt döntő szerepet játszik az oxidáció, ill. az erjdés.

Az egészséges sejt szén-dioxiddá égeti el a cukrot, míg a rákos sejt tejsavvá erjeszti, amivel növeli a testre ható savterhelést, és így megteremti magának azt a túlsavasodott közeget, amelyre szüksége van.
A rákos sejt tehát olyan sejt, amely jól alkalmazkodott a test túlsavasodásához, így elvileg halhatatlan. 

Az eleve elsavasodott test és a rákos sejt savtermelése végül visszafordíthatatlan savtúlterheléssé adódik össze. A test normális sejtjei ilyen körülmények közt mindinkább veszítenek az életképességükből, a rákos sejtek viszont egyre jobban elbúrjánzanak, míg végül a szervezet összeomlik.

Mivel ez a folyamat az egész szervezetre kiterjed, egy daganat megoperálása, vagy a helyi besugárzás legjobb esetben is csak késleltető hatású lehet.

Daganat nem jöhet létre olyan környezetben, ahol a sav-lúg egyensúly fennáll, és bőségesen van oxigén. Ezt bizonyítja, hogy nem létezik szívrák. A tüdőből a szívbe folyó vér az egész szervezet oxigénben leggazdagabb és legmagasabb pH-értékű része. Miközben a vér átmegy a tüdőn, a savas méreganyagok kicsapódnak belőle, és marad a sok-sok oxigén és a magas pH-érték. A rákos sejteknek mindig szélsőséges a pH-értékük, és oxigénhiány áll fenn bennük, míg az egészséges sejtekben enyhén lúgos a kémhatás és magas az oxigéntartalom.

Ezért a savtalanítás különösen fontos, sőt létfontosságú egy műtét után, és döntő szerepet játszik a végső siker szempontjából.

A félelem a rettegett kórtól az igaz adatok nem tudásából származik. Ha az ember megérti, teste működésének alapjait, és az adatokat felhasználva tesz is hatékony lépéseket egészsége megőrzésért, nincs mitől tartania.